Zanzibár 6

Amit még szeretnék meg említeni, mint látványosságok a szigeten: Öreg Perzsa fürdő (mármint a fürdő öreg és nem a perzsa) egy épület, amely többet érdemelne, mint hagyni, hogy pusztulás legyen úrrá rajta. A környezet is szép ahol található és az épület is megfelelne, hogy magam fajta bamba turisták is rácsodálkozzanak a sziget történelmére az ománi szultánok mérhetetlen gazdagságára és hatalmára. A másik említésre méltó hely, amelyet meglátogattam a Mahurubi palace, tehettem, mert közel található a szállomhoz. Elsétáltam meglátogatni a helyet, a helyiek legnagyobb csodálkozására, fehér ember, aki gyalogol, néztek is rám értetlenül, mi van ennek a „muzunginak” nincs pénze taxira. Muzungi így nevezik a fehér embert a helyiek. A palota kábé száz éve leégett, nem kizárt, hogy rabszolga utódok is segítettek ebben, hiszen ez az épület is egy szultán palotája volt, vagyis a szultán háremének (300 ágyassal) a palotája, nevezzük örömraktárnak. Bár elkezdték a felújítását, így ha az utazó betéved jobb, ha vigyáz, nehogy fejére pottyanjon valami építési anyag. Mellesleg ingyen látogatható. Önkéntes „gájdok” itt is akadnak, csak ajánlani tudom, hogy le kell rázni őket. Kényelmes nézelődéssel 10 perc alatt végig járható minden része az épületnek, így jó néhány dollárt meg lehet spórolni.
    Vissza Dar-ba: előbb utóbb minden utazás lejár egyszer és haza kell indulni. Újra hajó, ezúttal jobban viselem a hullámokon ugráló, pattogó hajót. Kikötés után várom, hogy papír munkát keljen végeznem, de senki, Isten bizony hiányzott. Taxit fogok, mondom neki, hogy ajánljon egy elfogadható szállodát, de ne drágán. Vissz jobbra, vissz balra, olyanváros részbe ahová csak állig felfegyverzett testőrökkel mernék bemenni. Na gondolom, itt most lecsökkenek túlélési esélyeim. Erre meg áll a taxi egy olyan szállónál, hogy majd a szám marad tátva. Csili-vili épület és nem is drága és ráadásul még szuper modernek is mondható, de azért a környéket nem látogattam meg éjjel, annyira bátor azért nem vagyok. Érdekes megfigyelés, amikor 10 éve Afrikában jártam akkor az utcai árusok, akik az autók között járkáltak, még zoknit, cigit, képeslapot árultak most meg szinte kivétel nélkül mobilfeltöltő kártyát.
Affér a repülőn, utastársam nem akarja átadni a helyemet nekem, azért megkapom. Utastársam először ül repülőn, látszik is rajta két óra repülés után, már minden baja van, kérdem tőle, hogy hová tart, mondja Szingapúrba. Mondom neki, hogy barátom te bele halsz a repülésbe, csak, hogy biztassam.          Zurich-ben kis híján elfelejtek beszállókártyát váltani, 20 perccel a gép indulása előtt jutott eszembe, hogy nincs. Hogy mi minden fér bele 20 percbe: vissza kéretezni a biztonsági kapunál, megtalálnia megfelelő pultot, elrendezni a papirokat, visszarohanni, biztonsági kapun újra át. A határőr csaj akkora szemekkel néz, mondom neki: hiányoztál bébi, csak úgy magyarul, biztos, ami biztos. Vége!