Rafting - Tubing Szlovénia, Bovec

Úgy kezdődött ez a mi kis kiruccanásunk Szlovéniába, hogy barátnőmmel összeszövetkeztünk, találjunk ki valami nehezen felejthető meglepetést párjaink születésnapjára, mindketten nyári születésüek. Arra jutottunk, hogy menjünk el vadvízi evezni valamerre pár napra, ez mindenkinek újdonság lesz. A neten keresgélve, az eurotrekkingesek oldalán találtuk a legjobb ajánlatokat, Bovec mellett döntöttünk, a "Fröccs" csapatával. A bázisukon kaptunk szállást, egy apartmant, két hálószobával, konyhával, fürdővel, és három programra fizettünk be: rafting, tubing, canyonig.

Kocsival mentünk, megállásokkal együtt kb 8-9 óra alatt értünk Bovecbe. Szép volt az út, sok szerpentinnel a hegyek között. A szállásunkon már várt minket a magyar vezető, aki válaszolt nem kevés kérdésünkre... ( "- De mi még sose csináltunk ám ilyet nem lesz gond?" "- Ne aggódjatok ÉN SE!" :) )

Este elsétáltunk a helyi étterembe, ahol a Cezsoca folyóból frissen fogott pisztrángot kóstóltam meg, aztán eltettük magunkat holnapra. Nagyon jót lehetett aludni a tiszta hegyi levegőtől, és a szobákba behallatszott a folyó zúgása. A Cezocsáról tudni kell, hogy nyáron 10 fok körüli a hőmérséklete, a sodrás erőssége pedig közepesnek számít.

Első nap:

Fél 9kor volt a gyülekező, ahol megkaptuk búvárruha szerű ruhakölteményinket, ami egy kezeslábasból, egy kabátból, cipőből egy mentőmellényből és egy sisakból állt. Egy laza óra alatt mindenki magára szuzsakolta védőfelszerelését, kellően kiröhögtük magunkat egymás látványán, majd kiválasztottuk milyen csónakkal szeretnénk menni. Mivel nulla tapasztalattal rendelkeztünk, mi a 8 személyes raft hajó mellett döntöttünk, mert volt velünk egy 8 éves kislány is, ennek az aljába bele tudtuk ültetni, és beszállt hozzánk két profi is. Kocsikkal mentünk le a folyóhoz.

Mondták, hogy csak 10 fokos a víz, de mindenkit sokkolt mennyire is hideg, amikor megmártóztunk. A védőruha azonban nagyon sokat fogott később ezen és utána már teljesen kelemes volt. A víztisztaságról csak annyit, hogy inni lehetett belőle és nagyon finom volt. A raftingolás úgy történt, hogy a hátul ülő profik navigáltak, mikor, ki, merre evezzen. Nagyon élveztük a sok zúgót, hullámot, sziklakikerülést, sziklának csapódást is. Igyekeztünk egyszerre kalimpálni az evezőkkel, sokszor beborultunk a csónakba, nagyon sokat nevettünk. 4 órás program volt, többször megálltunk, lehetett hat méteres szikláról vízbe ugrani, egyesével át kellett csúszni egy nagy zúgón. Ami még nagyon jó volt, hogy az egyik szervező aki kísért minket, folyamatosan készítette a fényképeket, és lehetett bérelni sisakra szerelhető kamerát is. A képeket, videókat megkaptuk később dvdn.

Megebédeltünk, majd délután a fiúk elmentem canyoningra. Ez valami olyasmi, amikor folyómederben túrázol gyalog, szakadékok szélén mászol, barlangokban úszol, sziklákról csúszdázól, a végén pedig egy 12 méteres ugrás volt a befejezés. Erről is lesz beszámoló, csak nem tőlem, mert én ezalatt újra raftingolni mentem a barátnőmmel.

Este bográcsos, képnézegetős, helyi pálinka kóstolós vacsora volt a parton, mindenki nagyon elfáradt, nem kellett senkit altatni.

Második nap:

Kelés, beöltözés a még tegnapról vizes ruhákba, majd le a folyóhoz tubingolni. A tube, az egy ilyen fánkszerű gumi akármi, amibe beleülsz. Elterveztük, hogy mi négyen majd összekapaszkodva sodródunk végig, de ez a tervünk az első erősebb zúgónál meghiúsult, szétszakadtunk. Ide a kislány nem jöhetett, ő egy profival evezett addig, ugyanott ahol mi voltunk. Nagyon sok szikla volt meg erős sodrás, folyamatosan felborultunk, vagy nekimentünk valaminek. Nekem sikerült úgy felborulnom, hogy a fánkommal együtt beszorultam a mélyvízben két szikla közé. A kísérőink, a szervezők, mindig ott termettek ha baleset volt, így nem féltünk sose, mert tudtuk nem eshet nagy bajunk. Ez is egy jó három órás program volt, tele izgalommal, de voltak olyan részek is amikor a víz nyugodt volt, csak csordogáltunk lefelé a folyón, és gyönyörködtünk a környezetben. Itt is lehetett sziklafalról a vízbe ugrani, gyenge fél órás ráimádkozás után ( -Na állj ki ide a szélére Zsófi, innen kell elrugaszkodni. - Nem én innen nem merek leugrani. - De mitől félsz? Nem lesz semmi bajod. - Mitől félek? Attól félek, hogy beleesek ebbe a hatméteres lyukba!! - Hát... igen... ez lenne a cél!)

én is levetettem magam és baromi jó érzés volt!

Délután indultunk meg vissza Magyarországra, a 8 órás úton végig az élményeinket beszéltük át újra és újra. Sose gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, mindenesetre a jelenlegi tervek szerint augusztus végén ismét visszamegyünk.

Végezetül az árakról: Benzinnel, matrcicákkal, éttermes kajálásokkal, kamerabérléssel, 3 szabadon választható vadvízi programmal (ruhák biztosítva), biztosítással, szállással együtt 100.000ft/fő -ből kijön a 3 napos program bőven. Megéri az árát, csak ajánlani tudom nektek ezt a helyet, ezzel a szervezéssel!!