Perui körút 2 - Cuzco

A nyüzsgő nagyváros után Cuzco-ba repültünk, kb. 3000 méteres magasságba. A délutáni városnézésig volt egy kis időnk akklimatizálódni, hozzászokni a magaslati levegőhöz, és persze szétnézni egy kicsit a központban. Minden sarkon valami látnivaló, szép épületek, nagyon rendezett, tiszta belváros, kis boltok és bár utunk elején jártunk sikerült sok szép, kiemelem valóban szép, emléktárgyat vásárolnunk. Hamar megtaláltuk a helyi piacot is, ami számunkra érdekesség volt, főképp a helyi népviseletbe öltözött, néhol alpakát sétáltató, emberekkel. Engem az alpaka a lámára emlékeztet, amit a helyiek a gyapjukért tartanak, néhányan pedig, némi plusz bevétel reményében a fényképezkedő turistákra várnak alpakával a „kezükben”. Sok helyen kapható a koka levél, amelyből teát főznek (állítólag élénkítő hatású), de a helyiek szívesen elrágcsálják a koka levelét. Az országban a koka levele szabadon vásárolható, de nem ajánlott hazaúton a bőröndbe csomagolni!

Szóval Cuzco régen az inkák fővárosa volt, bár a spanyol hódoltság rányomta bélyegét, így túlnyomórészt a gyarmati időkből maradt épületek uralják a belvárost. Érdekes volt látni a két építészet, de a kultúra és a vallás összefonódását is, sok helyen például az inka romokra építkeztek a spanyolok. A város jelképe a puma, így úton útfélen pumákkal futottunk össze, no persze csak szobrokkal. Cuzco formázza magát a puma testét, a város mellett fekvő erődítmény, a Saqsaywaman pedig a puma fejét. Az erődítmény érdekessége, hogy az óriási, ember nagyságú kövek hajszálpontosan illeszkednek egymáshoz, a falat kötőanyag nélkül „húzták fel”, és úgy tűnik máig nem tisztázott, pontosan hogyan is építették az inkák. Egy biztos: évszádokat és földrengéseket bírtak ki ezek az építmények, szemben például a spanyolok által épített dominikánus templommal, ami egy földrengés során összedőlt, így fedezték fel az alatta található inka romokat.