Katamaránnal a Kis-Antillákon

A Karib-tengeri Guadeloupe és Antigua nem átlagos úti célok. Európából a legegyszerûbb Párizson keresztül Guadeloupe-ra repülni, vagy hajóval érkezni, hiszen az óceánjáró hajók kedvelt állomása St. Johns kikötõje Antiguán. tavasszal a Fix-Yachting által szervezett „No Stressz Élmény- és Buli vitorlázáson” ismerkedhettem e két szigettel.

Trópusi Franciaország
Párizsi átszállással érkezem Guadeloupe-ra. Ahogy a reptérrõl Pointe-á-Pitre kikötõ fele tart velem a transzferbusz, végig az az érzésem, hogy Franciaországban járok. Az útjelzõ táblák, a feliratok, a bevásárló központok, az óriásplakátok, az autópark mind-mind francia. Nem véletlenül, hisz’ a sziget ma is Franciaországhoz tartozik, annak tengerentúli „megyéje”, és a pénzneme is az euró. Sõt, a Kis-Antillák legnagyobb szigete az Európai Unió tagja. A pálmafákat, a trópusi növényzetet és a Karib-tengert elnézve ez igencsak érdekes párosítás. A kikötõben aztán igazi karibi hangulat vár. Na nem a helyiek buliznak, sokkal inkább a magyar csapat.

Éjfélkor még mindig rövidnadrágban és pólóban jövünk-megyünk, pedig nemrég egy futó zápor söpört végig a kikötõn. Az égi áldás itt természetes, akár csak az, hogy az esõ nem hûti le a levegõt, csak felfrissíti, hogy aztán még párásabb legyen a meleg. Farmerra és pulóverre itt biztosan nem lesz szükségem, ezeket máris a kabin mélyére rejtem.

Reggel 9-kor már tûz a nap. A katama-ránokkal való ismerkedés után lassan minden hajó elhagyja a kikötõt. Vitorlásunkon kilencen utazunk, de kényelmesen elférünk. Az utastér elsõ osztályú: közepén nappali, nagy, lehajtható étkezõasztallal, a kabinok a hajó oldalában bújnak meg. Különleges látvány, ahogy az öböl nyugodt vizén a tíz katamarán kisiklik a kikötõbõl.

A két nagy részbõl álló sziget déli, Basse Terre nevezetû részét hajózzuk körbe. Elsõ állomásunk Malendure partja. A pálmafák övezte, barna homokos strand elõtti nyugodt öbölben horgonyzunk, majd a bocival (gumicsónak) partra szállunk. A strandon búvárközpontok sorakoznak. A parttal szemben fekszik a kis Pigeon-sziget, a Cousteau Tengeri Nemzeti Park, ahol a híres francia tengerkutató, Jacques-Yves Cousteau is több alkalommal alámerült.

De minket most már a vacsora is izgat: a parttól kétszáz méterre, a domboldalon egy fakerítéses kreol étterem finom illatokkal csalogat. A faszénnel teli szabadtéri tûzhelyen halak sülnek, a teraszról csodás kilátás nyílik az öbölben ringatózó hajókra. Az árbocok tetején égõ horgonylámpák fénye sejtelmesen világítja meg a vizet.

Az étlapot egy láthatóan európai hölgy hozza, aki beszélgetésünket hallva tökéletes magyarsággal megkérdezi: „Mit hozhatok?” Honfitársunk néhány éve él a szigeten francia férjével. Neki köszönhetjük, hogy van bátorságunk megismerkedni a sziget halaival és az igazi helyi ételspecialitásokkal. Az általa ajánlott fokhagymás-mustáros hal gondolatára még ma is összefut a nyál a számban…

A Pigeon-szigetre ismét motoros gumicsónakunkkal indulunk. Itt a társaság egyik része palackkal búvárkodik, míg mások – így én is – szemüveggel és pipával fedezzük fel a szigetecske körüli gazdag élõvilágot.

Következõ állomásunk Guadeloupe egyik legszebb strandja, Grande Anse. Bocijainkkal ráfutunk a homokfövenyre, majd élvezzük a tengert, amelyben a fantasztikus klímának köszönhetõen éjjel-nappal lehet fürödni. Sokszor esik az esõ, de ez egyáltalán nem befolyásolja a levegõ hõfokát, a hõmérséklet mindig 30 °C körüli, még éjjel is.

A pálmafák alatt megbújó Cacao Café-ban jól esik egy helyi sör. A kávézó elõtt ‘petanque’-oznak (francia társasjáték vasgolyókkal) a helyiek, de míg mondjuk Provence-ban sildes sapkás, kockás pulóveres urak, addig itt félmeztelen kreol fiúk játszanak – de a vehemencia ugyanaz.

Delfinekkel Antiguára
Közel egynapos útnak ígérkezik a szomszédos Antigua szigetének elérése. Jó ideje, hogy mindenütt csak a nagy kékséget látjuk. Egyszer csak egy delfin család mellett hajózunk el. Katamaránunk szimpatikus lehet nekik, mert velünk úsznak egy darabig. Miután megállunk, egészen közel merészkednek, föl, s alá úsznak hajótest alatt, láthatóan élvezik a találkozást. Egyikük idomított delfineket megszégyenítõ ugrást mutat be, hajónktól mindössze néhány méterre. Többen szívesen beugranánk közéjük, de mivel egy kölyök delfin is úszkál velük, nem kockáztatunk: félõ, hogy a kicsinyét védõ nõstény nem nézné jó szemmel közeledésünket. Ezen az útvonalon egyébként az évnek egy másik szakában bálnákat is lehet látni.
A tenger nem háborog, mégis óriási hullámokon ringatózunk, és teljes vitorlázattal hajózunk Antigua felé. Sokakat megvisel az erõs hullámzás, de mire látótávolságba kerül a sziget, a tenger és a legénység is megnyugszik. Közelebb érve tengernyi árbocot látunk: éppen zajlik az Antigua Sailing Week, a világ egyik legnagyobb és legrangosabb vitorlás versenye. Minden évben több száz hajó gyûlik itt össze, hogy egy héten keresztül, több kategóriában mérje össze tudását a sziget legnagyobb kikötõje, az English Harbour elõtti nyílt vízen.

Több száz vitorlás száguld keresztbe-kasul, akad köztük pár személyes kishajó, de itt siklanak a világ legnagyobb versenyhajói is. Mi nem veszünk részt a megmérettetésen, ám ügyesen át kell hajóznunk a mezõnyön, hogy bejussunk az English Harbour-be. A kikötõben meglepõen gyorsan találunk helyet, talán, mert a többiek még javában versenyeznek.
Antigua független Közép-amerikai szigetország a Szélcsendes-szigetek középsõ részén, az Atlanti-óceán és a Karib-tenger találkozásánál. Az államot három sziget és több kisebb korallzátony alkotja. Ezt a földdarabot is – ugyanúgy, ahogy Guadeloupe-ot – Kolumbusz Kristóf fedezte fel 1493-ban. A sziget ma önálló állam, függetlenségét 1981. november 1-jén mondták ki. Az ország ugyanekkor csatlakozott a Brit Nemzetközösséghez. Államformája szövetségi alkotmányos monarchia, demokratikus kormányzással és választott parlamenttel, a kormányzót az angol királynõ nevezi ki.
Délután bocival járjuk be az óriási kikötõt, csónakunkkal a világ leggyorsabb vitorlás versenyhajói, elegáns fregattok és jachtok között manõverezünk. Este besétálunk a Nelson’s Dockyard-ba, a régi kikötõbe, amelynek története 1725-re nyúlik vissza. Valamikor az Angol Királyi Flotta karib-tengeri bázisa volt itt.
A part menti régi épületekben ma ajándékboltok, éttermek, kocsmák, a kikötõben pedig a modern kor hajócsodái sorakoznak. A tengerparton felállított sátrakban ehetnek-ihatnak a versenyzõk, az egyikben a versenybizottság székel, itt nagy hirdetõtáblákon tájékozódhatunk a verseny állásáról. A világ minden tájáról összesereglett hajósok este a szabadtéri színpad körül gyülekeznek, a deszkákon helyi zenekar modern reggae-t játszik.

Emeletes busz és robogó
Mivel itt nem az euro, hanem a kelet-karibi dollár a fizetõeszköz, pénzt kell váltanunk. A kikötõ mellett egy londoni, piros emeletes busz áll, ez a helyi pénzváltó. Szemben vele a motorkölcsönzõ, korlátozott számú robogóval, szám szerint négygyel. Miután kibérelem az egyiket, elsõ utam a közeli Shirley Heights kilátóponthoz vezet. Itt egy gyarmati fogadóépületben várják a turistákat, reggel friss kávéval, este helyi zenekarokkal. A hely varázsát azonban a kilátás adja: az English Harbour öblei és az azoknak keretet adó zöld hegyek.

A sziget bejárásához tökéletes jármû a robogó, a forgalom gyér, a távolságok nem túl nagyok, de két dologra azért ügyelni kell. Az egyik a baloldali közlekedés, a másik a táblák hiánya vagy pontatlansága. A többszöri kérdezõsködést többszöri eltévedés követi, de végül csak azért is körbejárom a szigetet. Fehér homokos partszakaszok, elegáns szállodák, villasorok váltják egymást. A fõváros, St. John’s, kikötõjében a nagy hajótársaságok óceánjárói parkolnak, a sziget belsejében pedig gyarmati stílusú épületek sorakoznak. Kedvem lenne itt tölteni legalább pár hónapot!

Regatta, hajóroncs és vulkán
Visszaindulás elõtt megnézzük a reggeli startot. Nem mindennapi látvány a világ legnagyobb hajóit egészen közelrõl látni, ráadásul verseny közben. Szinte forr a víz, a fedélzeteken mindenütt megfeszített munka folyik, nyílnak a vitorlák, dõlnek a hajók, mi pedig folyamatosan útban vagyunk. Jó lesz mihamarabb továbbállni!

Guadeloupe-ra visszatérve kis sziget mellett horgonyzunk. Az Ilet du Gosier-t korallzátony öleli körül, a szigeten egy világítótorony segíti a hajósokat az éjszakai navigációban. A földdarabka mellett hajóroncs emelkedik ki a vízbõl, kapitánya valószínûleg nem látta a világítótornyot, vagy túl nagyokat kortyolt a helyi rumból. A fehér korallhomokos sziget egyetlen éttermében halat eszünk, de délután négykor már záróra van, és véges a választék, így néhányan éhen is maradnak. A csodás környezet és a kristálytiszta víz azonban kárpótol, és szerencsére a hajón is van még némi elemózsia.

Pointe-á-Pitre-be visszatérve búcsút kell intenem szép katamaránunknak. A sziget belsejének felfedezéséhez autót bérelek, itt már nagyok a távolságok, nem elég a robogó. A fõvárostól nem messze esõerdõbe vezet a kanyargós út, csodálatos trópusi környezetbe kerülök az autópályától mindössze félórányira. Egy kifejezetten turistáknak kialakított parkkal kezdem az ismerkedést, ahol a dzsungel jellegzetes növényeit húsz perces sétautakon mutatják be.

A parktól nem messze a La Cascade aux Ecrevisses vízesést nézem meg, természetesen már zuhogó esõben. Itt minden pontosan ki van táblázva, nem lehet eltévedni. A legnagyobb természeti látnivaló Guadeloupe vulkánja: a La Soufriere mindig felhõbe burkolózik, kizárt, hogy csúcsáról fényképezni lehessen. De úgy látszik, megkönyörülnek rajtam az istenek, és kapok egy pillanatot, amikor a felhõk közül kibújik a Nap, és egy pár másodpercre megvilágítja Guadeloupe meseszép partjait a távolban.
 

Szöveg: Almásy Gyula